Idenézz közönség, idefigyelj ország,
Mit a képünkön látsz: a magyar majorság.
Nem viccz ez, nem tréfa, nem is hunczut álság,
Most irta meg Rostand a franczia mását.
Mindenki keresse ki a maga hősét
Ez az udvar csupa magyar kitünőség.
Hüséges magyarom tátsd ki bámul szád,
Felvonul előtted a sok hires jószág.
Nyüzsögnek a kertben a kis lábas népek,
Ugy, ahogy mutatják a mellékelt képek.
Csipognak, csevegnek, csörögnek, krákognak,
Kodákolnak, búgnak, huhognak, hápognak.
S a mikor egy ilyen nagy hangzavar támad,
Hivják együttvéve azt politikának.
De akármit mond is haragosan szájuk,
Héderváry, mint nap, mosolyog le rájuk.
Mind az egész házat s legfőkép a kasszát
Lukács László őrzi, nehogy elsikkasszák,
Nagy úr az udvarban; s még nagyobb, mint máskor:
A költségvetéskor s költségaratáskor.
Kinek véleményét hozták-viszik tálczán:
Andrássy Gyula gróf, az itten a fáczán.
Gyöngyöt kapirgál a tudomány nevében
Zichy János gróf a gyöngytyuk szerepében.
Illegetve tollát, középen, magába
Kossuth Ferencz ugy áll, akárcsak a páva.
s bár haragját most már nagyrészben kifujta,
Mérgesen pillant rá Justh Gyula, a pulyka.
Elmond anekdótát egytől tizig, százig,
Eötvös Károly, a ki vidáman kacsázik.
S bár kicsit feketén disziti a kertet,
Ki ne feledjük még Apponyi Albertet.
Mit csinál a többi, a hemzsegő tábor,
Ezt nézi Rakovszky, a bagoly odvából.
És a ki a hazát károgással ója,
Van ennek a kertnek egy derék Hollója.
Van szürke verebe, kinek szerény hangja:
Gál Sándor a neve, elnöki a rangja.
És a ki ravaszul tekint e mókára,
Polónyi Gézában van neki rókája.
Kicsit lerongyoltan, kicsit megtépázva
Áll Kristóffy József, busan elmélázva,
Madárijesztő ő, de oly rossz a kedve,
Ugy látszik, legjobban ő van megijedve.
Elsőnek kellene lennie a listán,
Mert ő a Chantecler, ő: gróf Tisza István.
Ő lett a majorság érczszavu kakassa,
Azért tartja fejét, taraját magasra.
Ugy érzi, a hajnal neki pirul mostan,
Azért kukorékol harsányan, hangosan.
Egy szük kis udvarban magát el nem ássa,
országos köruton van most a lakása.
Együtt a majorság, fura látvány készül,
Szenzáczió jut itt a nézőnek részül.
Csata lesz itt mérges, csata lesz itt zordon,
Kinyilik a kapu, megszakad a kordon.
Bort kapsz, ó nép, egy nap, sört s pálinkát másnap,
Mondják az egészet követválasztásnak.
Kérdés, ki viszi a zászlót diadalra:
Tessék hát belépni kakasviadalra!
Forrás: Tolnai Világlapja 10. évf. – Házi kincstár-melléklet 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése