Éldegéltünk - én meg ő:
Keritőnk a temető.
Csontváz lett a cimborám,
Télen-nyáron járt hozzám.
Frász a váz, szelid szivem -
Sétaútunk cinterem.
Kacagva emlegetett
Vidám temetéseket: -
Koporsók után haladt,
Korsóként gurult a pap:
Szállt a tömjén füstje is.
Pohos volt a gyászkocsis.
„Szentek közt békére lelj!"
Testünk deszka nyomta el.
Éldegéltünk - ő meg én.
Tingli-tangli, könnyedén.
(Ford.: Baka István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése