Nézve, ahogy mész átal a hágón,
Látta tekintetem át
Ködbe vesző Toszkánia távol
Ormai lágy vonalát.
Sárga a vállkendőd, cicomája:
Pírja-fakult pipacsok.
Nagy szemeiddel nézed az árva
Külhoni átutazót.
Tiltod-e, kit vándornak örökre
Ítélt sorsa - nekem,
Mária, vetve e távoli földre,
Méláznom neveden?
(Ford.: Baka István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése