Ha kedvem elborúl,
Mert pénzem nincs, vagy nem is volt,
Nadrágom, csizmám csupa volt,
’S kapczám mégis szorúl:
Csak rajtad bámulok,
’ tüstént kigyógyulok;
Roppant világ,
Dicső világ!
Mi szépek tájaid:
A’ hegy, völgy és a’ nagy terek,
Hol dús kalászok rengenek,
És zöld borág virit;
Melly drága gyüjtemény.
És ez mind nem enyém!
Oh szép világ,
Gazdag világ!
Akárhová megyek,
- ’ Miért ne mennék? nem tudom. –
Szép városokhoz visz a’ nyom
Hol megpihenhetek;
Pedig látá az ég,
Egy házat sem rakék.
Oh szép világ,
Pompás világ!
’S ha féktelen vizár,
Jég, tűz, vihar pusztitanak
’S ház és mező megromlanak;
Mi gondom? semmi kár!
Az ég be nem szakad,
A’ föld még megmarad.
Erős világ,
Szilárd világ!
’S ha itt-ott éhezem
Mi baj? van a’ ki jót lakott;
És hány van, a’ ki jól ivott!
Ha ezt elképzelem:
Étvágyam csöndesül.
A’ sor majd rám kerül.
Oh jó világ,
Boldog világ!
’S nem ingyen süt-e rám
Az isten napja mindenütt?
Kivévén már ha lefeküdt;
’S akkor sincs éjszakám:
A’ hold leszen napom,
Világát bámulom;
Arany világ,
Ezüst világ!
’S ha mindezt megunom,
Csak tőlem függ, mivé legyek.
A’ legdicsőbb magyar leszek,
Mihelyt csak akarom:
Hazám nagygyá teszem,
Ki szólhat ellenem?
Dicső világ,
Magyar világ!
’S ha majd nagy úr leszek:
Ispán, alispán, potrohos,
Magam, cselédem aranyos,
’S mind rajtam függenek:
Ki hinné: én vagyok,
Ki most itt koplalok?
Oh szép világ,
Dicső világ!
Forrás: Életképek – Szerk. Frankenburg Adolf – II. évf., I.
kötet 1. füzet – Pesten, Nyomatott
Landerer és Heckenastnál 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése