Ott egy országos keresztut,
„Zrinyi”nél,
Hol naponta száz kalandor
Elhenyél;
Körülötte jobra-balra
Pocsolya,
Ide s tova kényesen jár
Sok pulya.
A köbös kősorozaton
Kis fiu,
Nyircsomóval sepregetve
Szomoru:
Gyönge arcza esdekelve
Szende szép,
Szivecskéje ben sajogva,
Szörnyü kép.
Sipka illenék fejére,
Ámde nincs;
Kis mellényke tetemére,
S mije sincs:
Tán nadrág az, a mi lábát
Fedezi;
Ám belőle kandikálnak
Térdei.
Van-e talpán csizma, saru,
Vagy czipő?
Oh, ezt még a természettől
Nyerte ő.
Ép karára gyolcs lemezke
Gyüremlett,
Dideregve kergeti a
Hideget.
És pillogva kunyorálgat
’Krajczárkát!’
S cseppenő vámért mindenkit
Átbocsát:
Ki lehetne segíteni
- Idegen –
Az apátlan, az anyátlan
Kisdeden?
Forrás: Életképek – Szerk. Frankenburg Adolf – II. évf. I.
kötet 5. füzet – Pesten, Nyomatott
Landerer és Heckenastnál 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése