Császár: Hazámhoz

Piango la Patris.

Monti

Hazám, hazám! te hősök szép hazája,

Hová enyésztek dicssugáraid?

’S mit homlokodra bátrak feltüzének,

Hová fonyadtak ősbabéraid?

Oh, szép valál te! szép, miként derült ég

Szelíd azúrja, rá ha nap mosolyg;

Vagy csöndes éjen szende fényözönnel

Rajt’ csillagoknak milliója forg.

Ország valál te: messze tengerekben

Fürödtek éjszak- ’s délhatáraid;

Tisztelve törvényt, mellyet önmagoknak

Szabtak – szabad nép voltak fiaid!

’S nagy és hatalmas voltál! reszketének

Dörgő szavadra gőgös ellenid;

Karod’ csatára egy isten vezette,

Ősbűnökért ki népeket fenyít.

És most mivé lél? Gyönge, gyáva hölgygyé;

Bús arczaidtól távol kéj ’s öröm,

sötét lepel foly hamvas fürteidre,

Borús szemedben égve forr a’ köny.

Parancsszavad nincs! azt te elfeledted,

Feledve ősök kedves hangjait;

Zokogni tudsz csak, és hiú panaszra

Nyitod könyektől ázott ajkaid’!

Gyarmat levél; a Kárpát- ’s kék Dunával

Szegvék határid; - néped elfajult:

A’ hős elődök renyhe nemzedéke

Jármat viselni gyáván megtanult!

Szegény, tehetlen hölgy! lankadt kezedből

Az ég kivette sujtó ostorát,

’S hogy megvezékelj, dijul rád bocsatá

A’ népemésztő pártviszály hadát!

Feldúlva kebled, mély sebek borítják,

Vért hintenek rá pártos magzatid;

’S e’ vér, te véred! gyilkos, rút aczéluk

Irigyli élted kurta napjait!

Sir áll előtted? gyávák néma sirja,

Vigyorg feléd, mint rémváz, a’ halál;

’S ki ójja élted’ – elhagyott az Isten.

Bűnnapjaidban kedvet nem talál!...

Forrás: Életképek – Szerk. Frankenburg Adolf – II. évf., I. kötet  1. füzet – Pesten, Nyomatott Landerer és Heckenastnál 1844.