Szerelmedért
Feldulnám eszemet,
És annak minden gondolatját,
Képzelmim édes tartományát:
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bércz fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltürném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bércz nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentül újra visszakérném,
Dicsőbb erénynyel ékesítném
S örömmel nyujtanám neked
Szerelmedért.
Forrás: Életképek – Szerk. Frankenburg Adolf – II. évf. I.
kötet 2. füzet – Pesten, Nyomatott
Landerer és Heckenastnál 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése