Áll a tánczvigalom jótékony czélra, dühönczként
Járja az aszkóros Bandi a fürge magyart,
Gondolván, ki ma legszilajabban lejt, szöki, ugrál,
z nyújt legkitünőbb emberi áldozatot.
’Három a táncz!’ vig Bandi sipít s csapkodja bokáit.
Oszlik az éj, virrad; s Bandi szegényke – halott!
Forrás: Életképek – Szerk. Frankenburg Adolf – II. évf. I.
kötet 4. füzet – Pesten, Nyomatott
Landerer és Heckenastnál 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése