Elüldögélnek egy kopott padon
és szájukon, a fáradt ablakon
kitódul mind a könny, a gond, a szó,
az ifjúság, a tavaszt sirató
tékozló évek végtelen sora,
gyermekeik megszűkült mosolya,
halál, betegség, éhség, háború,
forradalmak a borúra új ború,
a bérből bor, a borból rossz viták,
munka nélkül napok és éjszakák,
dagadt bokák, kidolgozott kezek –
s fejük felett halál és fellegek.
Forrás: Fényszóró 1. évf. 18. sz. (1945. november 20.)
Raics István, a régi "mozgalmi dalok" szövegírói között az egyik jeles, valami csodát írt - 1945-ben...
VálaszTörlésKöszönöm, Művész Úr.