Déri
Tibor könyve egy sztrájk mesteri leírása. A Földközi-tenger mellett, egy
dél-franciaországi városban a zsákgyári munkásnők béremelést követelnek,
leállítják a munkát s néhány napra
megszállják az üzemet. A könyv az eseményektől, várakozástól és elszántságtól
telített néhány nap történetét beszéli el.
Minden
sztrájk lázadás, a kizsákmányoltak jogos harca a kizsákmányolókkal. De ez a
sztrájk több és más, mint a munkás önvédelmi harca a tőkéssel, melyet Zola
csodálatos Germinal-ja óta már olyan sokan megírtak. A dolgozó és dolgoztató
szükségszerű szembenállásán túl benne van még a kihasznált nő lázadása a
férfival szemben.
A
szép Fabre, a munkások felügyelője csak azt a nőt vette fel és tűrte meg az
üzemben, aki odaadta magát neki. A sztrájkoló munkásnők foglyuk ejtik a
felügyelőt, összekötözve tartják az üzem raktárában. Még maguk sem tudják, hogy
mit is kezdjenek vele, bosszújuk nem mert tudatos szándékban, vagy éppenséggel
elhatározásban alakot ölteni. Tétován ingadoznak az ésszerű megegyezés és a
megtorlás elemi indulata között. Csak egy nőben, az izmos, vörös-szőke Marieban
lobog az eltökéltség komoran, mindent vállalón. A bosszú az ő számára
igazságszolgáltatás. Neki nem kellett odaadnia testét a felügyelőnek; a letiprottakért,
a szenvedőkért követeli Fabre életét.
Miért
folyik a sztrájk? Béremelésért vagy bosszúért? Vannak pillanatok és helyzetek,
mikor maguk a szereplők sem tudják s nem tudja az olvasó sem. Ahogy a munkásnők
egyre inkább hajlanak a józan megalkuvás felé s csupán a felügyelő elbocsátását
kívánják a béremelésen kívül, úgy nő egyre nagyobbá fojtott nyugalmú Marie, kire társnői
öntudatlanul áthárítják a megtorlás végzetes és hősi feladatát… A munkásnők a
sztrájk utolsó éjjelén áthajítják a megkötözött felügyelőt a palánkon az
utcára végzetének s lerázzák magukról a
felelősséget; Marie végez vele, vállalva a tettet a maga teljességében, minden
következményével a bátortalanok helyett. Az elbeszélés pátosz nélküli,
megrendítő tragikuma a művészi erővel és egyszerűséggel megformált alakok az
időt álló irodalmi alkotások magaslatára emelik az elbeszélést.
Dániel
Anna
Forrás: Fényszóró 1. évf. 20. sz. (1945. december 4.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése