Fárasztó, beteg unalom.
Köddel takaródzik az ég.
Poshad a víz. Nem jár a malom.
Körötte némán, csupaszon
Merednek a tar jegenyék.
Síri csend ül a tájon.
Ami látszik: alaktalan álom.
Csak rémlik, de nem él.
Aluszik az északi szél.
De hirtelen szakadoz a fátyol,
Megreszket, villog az ég.
Vad zaj üvölt fel a távol
Felhőzet gomolyából
S fölhullámzik a messze vidék.
Viharba borul a hegy meg a róna,
Minden táncol, rohan, él.
Nagyokat füttyentve, rikoltva
Jön, vágtat az északi szél.
Csak tűrj, sorvadj, te beteg szív!
Csak gyűljetek össze, ti felhők!
Tikkadva a puszta siványon
Én érzem előre s várom
Időmet, a vészbe közelgőt.
Megváltás nyomul fel viharával,
Eszméinek minden magva kikél. –
Jövel, új élet! ujjongva köszöntlek
Te hatalmas, erős északi szél!
Köddel takaródzik az ég.
Poshad a víz. Nem jár a malom.
Körötte némán, csupaszon
Merednek a tar jegenyék.
Síri csend ül a tájon.
Ami látszik: alaktalan álom.
Csak rémlik, de nem él.
Aluszik az északi szél.
De hirtelen szakadoz a fátyol,
Megreszket, villog az ég.
Vad zaj üvölt fel a távol
Felhőzet gomolyából
S fölhullámzik a messze vidék.
Viharba borul a hegy meg a róna,
Minden táncol, rohan, él.
Nagyokat füttyentve, rikoltva
Jön, vágtat az északi szél.
Csak tűrj, sorvadj, te beteg szív!
Csak gyűljetek össze, ti felhők!
Tikkadva a puszta siványon
Én érzem előre s várom
Időmet, a vészbe közelgőt.
Megváltás nyomul fel viharával,
Eszméinek minden magva kikél. –
Jövel, új élet! ujjongva köszöntlek
Te hatalmas, erős északi szél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése