Petőfi István: Emléksorok (1850.)*

Szerelmet én nem adhatok,
Csak szerető szivet,
Hogy szeretni, hőn szeretni
Tanítsa meg szived.
S ha a tied megtanult már
Próbára add hozzám:
Legyen tied a tanitó,
Enyim a tanitvány.

*) E költeményt Vargha Károly szemlaki községi tanító úr szívességéből közöljük, ki Petőfi István irodalmi hagyatékát lekötelező előzékenységgel társaságunk rendelkezése alá bocsátotta. Petőfi István kötete Versek, hadjárati és úti jegyzetek címet visel s egyes darabjainak összegyűjtése minden valószínűség szerint arra az időre tehető, melyet Petőfi a szabadságharc leveretése után, mint közkatona, Schleswig-Holsteinban töltött. A gyűjtemény ma már meg van rongálva s belőle a hadjárati s úti jegyzetek hiányzanak. Ezek képezhették a kötet közepét; végén „idegen szavak” jegyzékével találkozunk, annak bizonyságául, hogy Petőfi István katonáskodásának szomorú napjait önképzésére igyekezett fordítani. A versek (nagy részben ifjúkori kísérletek) erősebb költői érről ugyan nem tanúskodnak, de igaz,őszinte hangjukkal itt-ott figyelmet keltenek, szerzőjük nevénél fogva pedig mindenesetre érdekesek. E körülmény bírt minket arra, hogy közülök egy párt a Koszorú olvasóinak is bemutassunk.
Sz.

(Forrás: Koszorú – A Petőfi-Társaság havi közlönye III. kötet, 1880. - Bp., Rautmann Frigyes kiadása)