Sokalljátok a nyomort, a láncot,
Mit e vén föld immár nyögve hord?
Én is hallom egy-egy jajszavát, de
Kevesellem ezt a sok nyomort.
Nekem a lég nem elég dögvészes
És kevés a földi förtelem.
Ha nyomor, hát legyen mint a tenger,
Fenyegető, zord és végtelen.
Rongyainak rémes tömegével
Nőjön oly magasra, mint az ég,
És borúja legyen minden árnynál,
Minden éjszakánál feketébb.
Száguldozzon a halál nyomába,
S hordja széjjel szennye vad szagát,
Óriási teste hemperegjen
Vonagolva a világon át.
Szenvedjenek milliókkal többen,
Mint amennyi eddig szenvedett,
S a hatalom bömbölő baromként
Tomboljon a vér és rom felett.
Öljön ott, hol szorgalom, verejték
A jelennek életet növel –
Nero kell e rothadó világnak,
Aki Rómát maga gyújtsa fel!
Vadság, melyet gőg tesz még vadabbá,
irtó ínség, kórok ezrei...
Nincs itt, nincs itt más kigázolás, mint
Új khaoszon újra kezdeni!
Meghalok, de jöjjön forradalmad,
S hadd reszkessek árján én, a por,
Aki egykor himnuszodat zengtem,
S hittem benned, megváltó nyomor!
Mit e vén föld immár nyögve hord?
Én is hallom egy-egy jajszavát, de
Kevesellem ezt a sok nyomort.
Nekem a lég nem elég dögvészes
És kevés a földi förtelem.
Ha nyomor, hát legyen mint a tenger,
Fenyegető, zord és végtelen.
Rongyainak rémes tömegével
Nőjön oly magasra, mint az ég,
És borúja legyen minden árnynál,
Minden éjszakánál feketébb.
Száguldozzon a halál nyomába,
S hordja széjjel szennye vad szagát,
Óriási teste hemperegjen
Vonagolva a világon át.
Szenvedjenek milliókkal többen,
Mint amennyi eddig szenvedett,
S a hatalom bömbölő baromként
Tomboljon a vér és rom felett.
Öljön ott, hol szorgalom, verejték
A jelennek életet növel –
Nero kell e rothadó világnak,
Aki Rómát maga gyújtsa fel!
Vadság, melyet gőg tesz még vadabbá,
irtó ínség, kórok ezrei...
Nincs itt, nincs itt más kigázolás, mint
Új khaoszon újra kezdeni!
Meghalok, de jöjjön forradalmad,
S hadd reszkessek árján én, a por,
Aki egykor himnuszodat zengtem,
S hittem benned, megváltó nyomor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése