Balogh Zoltán (1833-1878): Saul

 
Eltünt a nap lángszekéren,
Fák közt már is barna árny van,
Alszik paizs, lándsa mélyen…
S így beszél Saul, táborában:

Föl, fiuk ti, jöszte szolga!
Menjünk a barlang tövéhez,
Hol a táltos majd elmondja
Mit jövőnkről titkon érez.

Elmondja, mit lát a sorsnak
Mühelyében összegyúrni…
No s ki az, ki tőle borzad,
Mért remegsz úgy gyönge úrfi?

A fiuk közt legnagyobbik
Saul királyhoz így bezséle:
Jó apám, nézd, zápor omlik - 
Még se mennénk tán az éjbe?…

A középső mondja halkan:
Táltosoktól, ah, úgy félek…
Inkább halljak ott a harczban
Mint e szörnyet lássam én meg!

S szól a legkisebb szeliden:
Oh ne kisértesd így teremtőd!
Bár, atyám, követlek híven:
Jobb nem tudni a jövendőt.

Ejnye a sok gyáva fattya,
Még nekem ti is feleltek?
A bátorságot ki adta
Visszaszólni?… békó nektek!

Vagy belétek szőáll e dárda!
No s, mi mást is jóslanának?
Népek lesznek leigázva -
Rabja lesz mind Saul királynak! -

Kincset hoznak aranytállal,
A leventék készen vannak,
Homlokukra gondot árnyal
Rémes képe a kalandnak.

S mennek a mélységes éjnek,
Rengett a föld minden lépten,
Itt-ott apró lángok égtek
A fölvert vadak szemében.

Már előttük áll a barlang,
Mint oroszlán, torkát tátja,
Ajtajánál pálma hajlong
Hosszu lombját lebocsátva.

És a fejedelmi ajk szól:
Mondd, mi lészen a jövendő?
Bujj ki, vén eb, rút lyukadból -
Dijul lesz kincs elegendő!

Bő ruhában, hordva sok szint,
Jő a táltos izzó szénnel,
A parázsra büvös port hint
S illatos füst terjed széllyel.

Majd piros-zöld felleggé lesz,
A fellegben sok, sok árnyék,
Roppant harczot visznek véghez:
De a vezér köztük áll még.

Győzhetetlen a Saul kardja!…
- Gőggel telve így kiáltott. -
Ám egyszerre mi zavarja?
Megismeri önmagát ott!

Három szép fiának vége,
Oldalánál mind elestek!
Ő is dől a kard hegyébe -
Fut nagy része a seregnek.

És a felhőkön lebegve
Fátyoltesttel, átlátszóan,
Sámuel próféta lelke
Ködös ajkán ilyen szó van:

„Ha király is, porba féreg!”
Milyen arcza, mily mogorva:
Zilált fürti  hófehérek,
Hószakállal egybefolyva…

Oh ne lássam, megvakúlok!
S visszafelé rohanának,
És hátunk mögött lehullott
Kárpitja az éjszakának.

Lángszekéren jött fel a nap
S diadalt lát Júda táján:
Saul vitézi megszaladtak -
Teljesült az éji-látvány.

Forrás: Koszorú. Szépirodalmi s átalános miveltség terjesztő hetilap. Szerkeszti Arany János. Első évfolyam II. félév. 5. szám. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Akad. Nyomdájánál 1863.