Avult, kopott könyvvel kezemben
Lelkem megoldott szárnya lebben –
És századok ködén keresztül
Felém a hajnal fénye rezdül,
E sötét, komor éjszakából
Úgy von magához arra, távol…
És lelkem száll… czédrusfalombok,
Olajfaberkek közt bolyongok,
Boldog város: Názáreth felett,
Hol Megváltó Jézus született…
Átszálltam sok száz emberöltőn:
A Messiás most jár a földön!
Im, ott jön… vele nagy néptömeg –
Templomba mennek, ifju, öreg…
S bár irástudó bölcsek, vének
Utánna gyűlölködve néznek,
Még hangos hozsánna fogadja,
A kereszt még nincs megfaragva!
… Telve a templom… hah! förtelem!
Kufárpiacz áll a szenthelyen…!
- A szelid Jézus ostort ragad
Kiűzi a gaz kufárhadat!
S már bűntől tisztult templomában
Nem könyörög a nép hiában.
… Bizony mondom, ha Úr Jézusunk
Leszállna, hogy megnézi korunk’,
E kort, a bűnök kufárkorát –
Felemelné ismét ostorát!
… S némely szenthelyen, félek, manap
Maradna-e hivő, lenne-e pap?!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. II. évf. 1901.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése