Oláh Károly*: Szülőföldem (1852)

Miért szeretlek téged oly nagyon

Miként a napban fény a meleget,

S miként a hajnalcsillag szereti

A holdat, melynek kisérője lett?

Mint a szeliden biztató remény

Az erdők és mezők zöld bársonyát,

Melynek vánkosai közt született,

És él gyönyörben századokon át…

Miért szeretlek téged oly nagyon,

Mint a boldog szerelem szereti

Bölcsőjét, a tenger kék habjait,

Ahol születtek örök élvei?

Azért-e, - mert múltad fénye ma is

Tisztán ragyog jellemvonásidon,

S mert szenvedések gyöngyszemeiből

Nőttél a rónán, int erény-Sion?

Azért-e, - mert oly sok vihar között,

Melyet török, tatár zúdita rád:

A szent becsület drága ékkövét

Őrizetlen, mentetlen nem hagyád?

Azért-e, - mert szived verése is

A hon szivével együtt lüktetett

Baj és öröm közt; s elválhatlanúl

Egygyé forrott létével életed?

Azért-e, - mert jövődre a remény –

Mint tűz között megtisztúlt színezüst

Fénypillantása imígy mosolyog:

„A nap minden sötét felhőt leküzd!”

Fiidat, - miként a pelikán –

Ha kell: táplálod saját véreden:

Óh! hogyne szeretnélek én tehát,

Édes szülőföldem: nagy Debreczen?!

 

*) Ötven éve annak, hogy Oláh Károly, Debrecen egykori jeles tollú főjegyzője, - hasonnevű tanácsnokunk édes atyja, - e költeményt írta. Nagy lelki örömmel elevenítjük fel félszázad múltán e hangulatos verset, mert szerzője egyike volt azon derék férfiaknak, kik úgy az elnyomatás szomorú korszakában, mint később, az alkotmányosság újraébredése idejében Debrecen városának köz- és kulturális ügyeit szívvel-lélekkel szolgálták s  nagy buzgalommal működtek azon, hogy a közművelődés és előhaladás terén alföldi metropolisunkat Magyarország első városainak sorába emeljék. – Oláh Károly míg élt, szóval és tollal mindig rajongással küzdött magasabb eszményeinek megvalósításáért, - balsorsa azonban nem engedte meg neki, hogy munkálkodása gyümölcseit élvezhesse. Idő előtt kidúlt, nem bírva a kezében tartott zászlót diadalra juttatni, mindazonáltal méltónak tartjuk őt arra, hogy költeményének közlése alkalmából – emlékét e rövid sorokban is megőrizzük.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendárium. II. évf. 1901.