2017. febr. 11.

Győrffy Gyula: Hamvazó szerdán



Vége vége! kimult mint a többi
Belehalt a vigság mámorába..
Nincs több olly kimúlás a világon,
Ollyan víg, mint a farsang halála.
Jobban vigad ő a végórában
Mint közepett élete javában.
Elvonult felettünk mint az álom
Eltemettük az utolsó bálon.

Eltemettük szép virágos sírba,
Egyszerü sírkő mereng felette,
E szó : „emlékezet” van rá irva.
Ifju kéz irá midőn temette,
Elgondolva az élvezett jóra,
Mennyi öröm, .., mennyi édes óra …
S bár megválni tőle nem kivánna
Szíve hasztalan eped utána.

Elég a farsangolásból ennyi
Tegyük le a tarka álarczákat.
Sok ábrándtól elzsibbad a lélek
S megárthat a mi sok élvezést ad.
Sok vigságtól már sok ifju élet
Mint a füst és árnyék semmivé lett.
Sok édes mámornak fáj az ára
Józanodjunk hát ki valahára.

Rút önzés lenne s nem csekély szégyen
Sirját ásni a polgárerénynek,
Feláldozni saját tetterőnket
Ábrándoknak és hiú reménynek,
Elég volt a víg életből ennyi,
Most annál több hasznosat kell tenni,
Mert apáink reménykedve várnak
Milly fiakat adtak a hazának?

És te farsang, tünedékeny álom!
Nyugodjál békében eltemetve.
Ne legyen álaczod hamissága
Egy hívednek sem szemére vetve! –
Megfékezve már a szenvedélyek.
Ábrándjait szétüzé a lélek.
Ösvényünkön józan észszel járunk
S szorgalmunktól ép gyümölcsöt várunk.

Forrás: Vasárnapi Ujság 2. évf. 8. sz. (1855. február 25.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése