2017. febr. 11.

Nagy Sándor (1820-1902): Az árva fiú



Nem rég történt. Egy délután
Oskolába mentem,
A’ szélvész fagyos szárnyakon
Zúgott el körültem.

Egy gyermeket láttam, testét
Rongyos mez fedezé;
Kínos könyűket hullatott –
Az utczapor’ közé.

Felé mentem, és részvevőn
Kérdezgetém tőle:
Elhagyott nehéz sorsának –
Oka, vajmi lenne?...

A’ szegény gyermek igy felelt:
Már elmult nyolcz éve,
Mióta kedves jó szülém –
Nyugszik a’ sír’ ölébe.

’S hogy a’ kínzó nyomor között
Bölcsőmből kinőttem;
Gyermeki játszószerem a’ –
Koldusbot lett nekem!

Szólt volna még, de könyűi
Miatt nem szólhatott:
Én iskolába, - ’s ő tovább
Koldulni ballagott.

Nagy istenem!... mi boldog az,
Kinek szülője van.
Nem osztozik az árvaság’ –
Gyötrő fájdalmiban. -


Forrás: Nagy Sándor versei  Pest, 1852.  (1820-1902)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése