Kezdtem ezt a verset én
tavaly május elsején
s idén lett csak készen,
idén sem egészen.
Címe az volt: "Életem"
s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe
s minden lába, ríme.
Újra kezdtem s ezalatt
félesztendő leszaladt,
de az égre nézve
alig vettem észre.
Az égen egy felhő szállt
s az a felhő nem is szállt,
lebegett, vagy állt tán,
mint egy őr a vártán.
Azt a felhőt néztem én,
míg e forgó év felén
csak lehullott onnan,
mint katona: holtan.
Ismét kezdtem: "Háború"
lett a címe, száz sorú
volt az első versszak
s jajgatott, mint vert had.
Jaj mit is kerestem itt,
katonák holttesteit?
Bűverő terelte
lépteimet erre?
Kutattam a tárva tárt
messzehajló láthatárt,
föllelem, reméltem,
nyitját, minek éltem.
"Életem"-mel kezdtem el
s "Háború"-ban vesztem el,
én másról akartam
szólani e dalban.
másról én, de nem lehet,
valaki nem engedett,
tán ama lepergő,
oszló testű felhő.
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 125-126. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése