Ritka kezű asszony, bámulatos művésze te
az áhítatra méltó szakácstudománynak;
e pénzszegény napokban illő csak igazán
köszönteni téged! Ki kóstolja s eszi
a te főztöd, az tudja csak: a lelked
tündököl lelkesen sürgő kezedben.
Csak gyermeked szeretheted úgy, mint jó
falatokat teremtő tudományod a
csiklandó illatoktól áradó konyhán.
csupa elragadtatás leszek, ha visszagondolok
a finom tyúklevesre, a fűszerrel teli
pörköltek változó fajtáira; majoránnás
tokányra s a fejedelmi hagymásrostélyosra a
méterhosszú tálon, mit a képzelet lassan
elfelejt immár. S felejtheti-e bárki zsírban
úszó, omlós réteseid s mindazt, mely mind
mennyei italt kíván?
Istenem! Istenem - mi mindent ettem s ittam
nálatok. szinte szédül a képzelet tőle!
Csak derűs kedvű asszonyt áldhatott
meg így a Teremtő s csak így sikerülhetett tán
remekbefaragott fiatok is, kit a nemes tekintetű
anya szíves konyhája táplál úgy maga, mint
minden nemesebbre méltó igaz ember
lelket-derítő örömére
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 121-122. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése