Se költő, se politikus, inkább
derék művésze voltál szép szakmádnak
szorgalmas rézműves! - A testet
emésztő gyári gázok, vagy savak
öltek-e meg, vagy hajszolt orvosok könnyű
munkája: ki tudja ezt eldönteni ma már?
Csak egy a valóság: láttam megszépült
halotti arcod, saját fizimiskám a koporsóban,
s megdöbbentem; nem tudsz kitörni te sem
hideg börtönödből, hogy kezet fogj édes
testvéröcséddel, hogy letöröld az érzékeny
fájdalom vastag könnycseppjeit!
Bátyám! egyetlen szépszál bátyám! lásd,
én itt maradtam s most magam
eszem-iszom helyetted is, mint
emlékedhez méltó tanítvány.
immár csak így szerethet téged
a testvéri kötelék; a szívet-bénító
szomorúság komor szavaival, mely
álmom és étvágyam bunkózta agyon napokig.
Halántékon-ütő halálod híre napján
születtek bennem e sebes sorok, fent
az isteni magasságú Nagyhideghegyen,
hol átvillant rajtam az égő képzelet:
e pillanatban már a magasságban élő
élet gyászolja föld alá temetésed, hogy
végül a szavak szobrába foganjon
felejthetetlen testvéri arculatod.
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 122-123. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése