Nem éltem még, mikor Amerikából
Behurcolták a szöllőtetveket
Hazánkba is, de jó, hogy kihevertük.
S kiskertemben a multszázadi szöllőt
Magam kezével szoktam permetezni.
Fürtökben tépdesik le unokáim.
Egy-két kosárnyi mustot ha kiprésel
A feleségem, kissé biz savanykás.
Olyan savanykás, mint pár régi versem...
Fütyülsz reá? S a füttyöd nem madárdal? -
Mégis igyál, elvtárs, egy kis pohárral.
Marxból feleltem az egyetemen.
S hogyan fejlődtem Marxtól Sztálinig,
Ha érdemes vagyok reá, mutasd ki:
A magyar kultúrába tán beillek.
De ne felejtsd, hogy szöllőm levele
Mind ötkaréjú és csészéje is
Mind ötfogú, akárcsak az ötágu
Csillag, mely itt ragyog a földtekén.
Kóstold meg, bár csupán rizlingi vers...
S ha síkvidéki volnék is, de vállalj -
Igyál belőle, elvtárs, egy pohárral.
Villány, Szekszárd, Somlyó és Badacsony,
S a fanyar egri bikavért se vesd meg;
Szölőm fehér, vörös-szín s van, mi kék,
Mint ifjainknak selymes lobogója.
Nem csomaszoltam ócska fadoronggal,
S a hordót kotyogóval láttam el,
Hogy lerakódjon, ami benne seprő.
Fel is töltöttem, ne ecetesedjen.
S mi elpárolgott, pótoltam a dongán...
Egyetlen versem sem csuszott az árral -
Igyál belőle, elvtárs, egy pohárral.
S találsz tán köztük hegyaljait is,
Melynek zamatják nyelved, ínyed őrzi.
Kikéneztem jól tölgyfahordaját,
Kilencszer fejtettem le három éven,
S ha láttam, hogy többé már nem törik,
Ászoltam, iskoláztam, deritettem,
S négyputtonyos aszúvá érlelődött.
nem kontyalávaló, de férfibor,
Nem részegít, eszed nem veszi el...
Fantázia? Csak a jövőbe szárnyal -
Igyál, elvtárs, ebből is egy pohárral!
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 14-15. old. - Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése