Farkasordító éjszakán,
farkasverembe hullt cigány, -
hegedülj! hegedülj!
Nagy úr a vad, nincs fegyvered,
csak egy törékeny hangszered, -
hegedülj! hegedülj!
Mély a verem, magas az ég,
hiába minden jajveszék, -
hegedülj! hegedülj!
Húzd, vond, cigány, mert ha megállsz,
rádront a dög, s pokolra szállsz, -
hegedülj, hegedülj!
Eleven sírod a verem,
halálfia, nincs kegyelem, -
hegedülj! hegedülj!
Farkasszem a te csillagod,
sorsod éjén más nem ragyog, -
hegedülj! hegedülj!
Éhes az ordas, nincs tovább.
Add meg magad, vagy tégy csodát, -
hegedülj! hegedülj!
És szüljön izzó homlokod
bűbájos zengő csillagot, -
hegedülj! hegedülj!
Zenét a féregnek, zenét,
ne hallja korgó böndejét, -
hegedülj! hegedülj!
Ha késik is, tán jő a reg,
s talán még vannak emberek, -
talán még vannak emberek,
s hegedűdért megmentenek. -
Hegedülj! hegedülj!...
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 43-44. old. - Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése