Tüzet akartam inni régen -
langyos víz lett az italom.
Nem lőtt agyon az ellenségem,
hát nem is illet hatalom.
Kétszáztíz napig játszott vélem
nagy haragosom, a halál,
aztán továbbment - s most se értem:
mért nem nyomott a föld alá?
Hogy megszöktem előle? - mégis
egy pillanat, egy mozdulat
elég - s elnyúltam volna én is
a tehetetlen ég alatt.
Azt mondják, hogy meg kell köszönnöm:
lélegzem, jót tettek velem!
Kinek s mit köszönjek, ha önnön
életem csak annyit jelent,
hogy két háború terhét vinnem
harminc évemmel vén vagyok?
Millió halott hever bennem,
és minden halott én vagyok.
Forrás: Benjámin László: Tüzet akartam 5. old. -
Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése