A mennybolt óriás keze
gyöngéden illeti a tájat:
a táj estével áldott.
Két bánat-stigma a szemem
S emlékre húnyván kékség fogja el.
Ó sírjatok jövendőt a fejemre!
Az űrön át idáig cseng a véred!
Bujdokolnék, de hozzám nőtt a tér:
a messzeségek fogyhatatlan égnek.
Kínban oromló! Kínáld magadat az égnek!
Forrás: Komját Aladár válogatott művei 79. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1962.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése