Jár az ember. Fütyül is egy kicsit.
Jár az ember ide-oda lábbal.
Olykor fanyalog az éjszakával
s ha szíven ütik, már nem is sikít.
Jár, kavicsot dobál.
Fütyül, fütyül, fütyörész.
Gondja nincs: kifogyott belőle az ész,
de semmi, semmi! Csak másnak áll a bál.
Gyűszűnyi erőre tellek-e?
Kincsem, szeretőm, kellek-e?
Hiszen szép legény vagyok! A szemem kék,
csak éppen beszakadt, mint a jég...
Forrás: Komját Aladár válogatott művei 79. old., Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1962.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése