Köd szitál, ragyog a téli aszfalt,
kemény tükre a reklám-betűknek.
Kicsiszolt gyémánt nincs ilyen fényes,
a lépés zengő fém-hangot üt meg.
Rézvörös lovak a víztükörben
úsznak, fölöttük rózsaszín pára.
Arany hajfürtje egy sihedernek
rezeg, és csapkod kitárt kabátja
mint a hangtalan füstmadár.
Kezdek eljutni én is odáig,
hogy a valótlan világ csodáit
mint az arcomba-hajított kesztyűt
fölemelem már - félek, elcsábít
az élet tündér látszata!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése