Ne bánd, kapuk rozsdája fáj,
havaz a hold s alig szivárg a vér,
ne bánd, ne bánd! Hisz tudja más miér!
Hisz tudja más, mért száll lihegve
tört kémények fölött a füst
s mért cseng a napfény, miként a holt ezüst.
Hisz tudja más, mért görgetem fejem
esett-ziláltan emlék-síneken
s ha sóhajtok, sóhajtva a világ
mért nézi égre gyötrött homlokát!!
Forrás: Komját Aladár válogatott művei 78. old., Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1962.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése