Tücsökhegedű, álmatag,
szól a sötétkék fák alatt.
Világos ablakomra jár
s koppan a tündér vagy bogár.
Amit belémvert ostoba
erők faragott ostora,
kiűzi tündér üzenet,
kitárom néki szívemet.
Világ szívére helyezem
csókomat, s szádra, kedvesem.
Piruló, hűvös bort igyál!
A borzalom, nézd, szundikál.
Forrás: Szécsi Margit: Páva a tűzfalon 14. old., Szépirodalmi Könyvkiadó 1958.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése