Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.
Végre sötétedik...
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.
Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...
Azért olyan kedves...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése