Tikkasztó hévvel izzik fenn a nap,
a hegyszoros tombolva éled.
Munka forr, munka pezseg a tavasz
izmos fejőleány-kezében.
A vérszegény hó lassan sorvadoz
Kék erek kis ágacskáiban,
De élettől füstöl a pajta most
És csillognak a vasvilla-fogak.
Ezek az éjek, éjek és napok!
Záporok dobszava délben,
Tetőről csurgadozó jégcsapok,
Álmatlan patakok fecsegése!
Kinyílt a pajta, istálló s az ól.
Galambraj zabot szemez a havon.
És minden, minden az életadó
Trágya friss szagától illatos.
(Ford.: Gömöri György)
(Forrás: Borisz Leonyidovics Paszternák: Karácsonyi csillag – Kései versek /1945-1960/ - Occidental Press Washington, 1965.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése