A nagy katlanban fortyog a világ
Minden ami érték, most semmivé válik
És a salak győztesen fröcsköl szerteszét
Bevonva mindent a kéklő láthatárig
S mi roggyant térddel némán ballagunk
Hitetlenül, béklyókba vert sereggel
És merev tekintettel nézünk farkasszemet
A szürke, piszkos salakfergeteggel.
Jó volna hinni, hogy nem él túl korunk
S az eszme szétmállik, mint sár a napon
Ha szeretet születik a gyűlölet helyén
S megvált bennünket egy csodás hajnalon.
Forrás: Tiszatáj I. évf.
10. sz. 1947. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése