Forgasd édes nyelveddel
a májusi fűszálat.
Gledícsiák irigy karma
karcolja a vállad.
Ha kaporból kötsz csokrot,
azt se bánom!
- Csak bújj át a sövényen,
a rácsos holdvilágon.
Várjuk így a hajnalt,
amikor a szélben
vetkőznek az árnyak;
aztán vonjuk ablakodra,
harmatos szoknyádat.
Forrás: Tiszatáj XXII.
évf. 3. sz. 1968. márc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése