Úgy várok rád, mint föld a magra,
mint madárra az erdő hűse,
hogy húrzengéstől részegülve
csöndjét énekké változtassa.
Úgy várok rád, mint rét virága
a méhre, mézét készítgetve,
várok rád, mint a nyári estre,
ha csillagfátyol hull a tájra.
Várlak, ahogy a szőlő várja,
hogy kéz simuljon vesszejére,
mely minden fürtnek hű testvére.
Tőled függ napom fordulása.
Várlak, mint gally a fagyok kését,
mint hó-dunnát az őszi árpa;
úgy várlak puszta télben járva,
mint koratavasz drága fényét.
Ford.: Veres János
*) CTIBOR STÍTNICKY:
Első versei még a háború alatt jelentek meg, de költői kibontakozása a
felszabadulás utáni időre esik. Egyike a szocialista szlovák költészet
megteremtőinek. Kezdetben főként a közéleti tematika és a kissé hangos retorika
jellemzi. Lírája később tematikailag és művészi megformálásban is
elmélyültebbé, gazdagabbá válik. Magyar rapszódiák c. riportkönyve nagy
rokonszenvvel szól a megváltozott magyar életről. Modern líránk terméséből
készített tolmácsolásai avatott műfordítónak mutatják.
Forrás: Tiszatáj XXII.
évf. 3. sz. 1968. márc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése