Ne jöjj felém, halott Beatrice,
ne közelíts az én kezemhez,
tenyerem kérges, durva, hihetetlen.
A kénköves poklot érintettem
itt a földön, a lúgos életet. Nem a menny
számára termett, nem éterikus gyönyörökre,
hanem hogy érdes sziklát, durva követ tapintson.
Ezüstös ösvényeket a ködből
az élő szerelem jön felém, íme,
engem és poklom, az élet fája.
Ford.: Bábi Tibor
*) IVAN KUPEC: Lírikus
és esszéista. Költői pályája a negyvenes évek elején indult. A felszabadulás
után átmenetileg csökkent alkotókedve, s csak 1955-ben jelentkezett
verskötettel. azok közé tartozik, akik a modern szlovák lírát nem a
hangulatfestés vagy a leírás irányában kívánják fejleszteni, hanem a
korszerűség útját a gondolatiságban, az intellektuális költészetben keresik.
Szlovák irodalmi körökben élénk visszhangot keltett néhány éves megjelent
esszékötete, főként a benne közölt Petőfi-tanulmány miatt.
Forrás: Tiszatáj XXII.
évf. 3. sz. 1968. márc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése