Nyilat lövék, suhant a léguton,
S lehullt a földre, ám hol? nem tudom.
Sietve röppent, néztem, ámde nem
Kisérheté kémlő tekintetem.
Dalt zengtem, ment a messze léguton,
S lehullt a földre, ám hol? nem tudom.
Ki tudná éles pillantásival
Kisérni bizton: merre száll a dal?
Idő multával ellőtt nyilamat
Épen lelém, egy tölgyben fönnakadt.
Dalom is, melyet vígan zengtem én,
A jó barát szivében föllelém.
Forrás: Magyar Szemle 1. évf. 4. sz. 1889. jan. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése