- Kempis Tamásról. III. könyv, 16. fejezet -
Igaz vigasztalást
Csak Istenben találsz.
Mind mit kivánhatok, mind mit gondolhatok
Lelkem örömére, azt nem ez időben,
Nem itt várom én be, hanem a jövőben.
Birnám bár a világ minden vigasságit
S élvezném egymagam mind, mit annyi áhit,
Jól tudom, hogy mindezt nem birnám sokáig!
Lásd azért, én lelkem! nincs mód másban lelned
Teljes vigasztalást, s tökéletes enyhet
Nem találhatsz másban, egyedül Istenben,
Ki a szegényeknek megvigasztalója
S alázatosaknak felmagasztalója.
Várakozzál kissé, várd be hát, én lelkem!
Isten igéretét – s minden javak teljét
Megkapod bővebben ott fent az egekben.
Rendetlen kivánod a jelenvalókat,
Akkor elvesztéd az örök égi jókat!
Használd a mulandót, de várd az örök jót.
Nem vagy képes földi javakkal betölni,
Mert nem ily élvekre levél te teremtve.
Legyen bár tied mind, mi teremtett jó van,
Mégsem léssz szerencsés és boldog valóban!
Ki mindent teremtett: Istenben találod
Minden szerencséd’ és minden boldogságod’.
Nem aminőt vélnek és fennen dicsérnek
E sivár világnak balga szeretői,
De aminőt várnak Krisztus követői,
S olykor megízlelnek a tiszta hű lelkek,
Kiknek társalgása a mennyek országa.
Hiú s rövid öröm mind, embertől mi jön:
Boldogító s való csak az az élvezet,
Ami a bensőben igazságból ered.
Az ájtatos ember önmagával hordja
Megvigasztalóját, Jézust s neki mondja:
„Úr Jézus! légy velem mindig s minden helyen!
Az legyen lelkemnek a vigasztalása,
Hogy békén szenvedi, sőt örömest látja,
Hogy semmi emberi vigasz se kell neki.
S vigasztalásodban ha tán hiányom van,
Ugy fenyitésedben s szent akaratodban
Engedd föltalálnom fő vigasztalásom!
Mert Te haragudni nem szoktál örökké,
Sem pedig fenyítni nem fogsz mindörökké!”
Forrás: Magyar Szemle 1. évf. 1. sz. 1888. dec. 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése