Lehajtott fővel, meggörnyedve
Kell az életben járni.
Emberektől csak alázattal
lehet valamit várni.
Nap nap után, mindég csak kérni:
A üszkének nem adnak.
De ha sarokra állsz koldulni:
a kalapodba dobnak.
Jaj, jaj neked, ha büszke vagy,
ha nem hajtsz fejet, térdet;
ha emelt fővel járni mersz:
porba taposnak téged.
Egypár gazdag hatalmasé
színén e földnek, - minden –
más dolga, mint a talpnyalás,
a többinek, itt nincsen.
Egy kettő jár csak szabadon,
járomba nyög a többi;
és ezt a jármot nem lehet
míg élünk, összetörni.
De majd kiegyenesedünk
s büszkék leszünk és bátrak:
ha majd indulóba leszünk
útjára a halálnak!
Egyenesen nyulunk ki mind
a ravatalon fekve –
mikor szabad hazába száll
rab testek szabad lelke…
Forrás: Renaissance 2. évf. 12. sz. 1911. jan. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése