Már rőt bogyókat csent egy kis madár,
s a lelkemet víg muzsika legyezte.
Az ősz ollója nemsokára már
az erdő sárga lombját mind lenyeste.
És ijesztő lesz majd a bús határ,
tar fák alatt egy folyó szőke teste.
Egy kompot küld a mormoló vad ár
s a fagyos csöndbe ringat át egy este.
Ford.: Franyó Zoltán
Forrás: Renaissance 2. évf. 1. sz. 1911. jan. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése