2018. aug. 13.

Magyar Gyula: Közelg a tél…



Közelg  tél, mulik az ősz
Elhullik a falevél,
Hervadt virág, sárguló lomb
Elmulásról – szól, regél.
Elmulásról, nyugalomról,
Súg a szellő szeliden, -
Míg valahol elfáradva
Elszenderül, elpihen…

Elmereng az én lelkem is,
Nyugalommal álmodom;
Sok szenvedés, csapás után
Ehhez volna tán jogom.
Ugy szeretném már eldobni
Ezt a rongyos életet,
Ha szivembe nem vón vésve
A ti szelid képetek.

Édes álom száll szememre,
Ott vagyok én köztetek,
Nem bánt senki, nem a világ,
Nem a gonosz emberek.
Együtt vagyon, kis családunk
És mesét mond jó anyám
Kicsiny öcsém ugy figyel rá
És ugy vigyáz kis hugám!

Elmesélnek, elregélnek
Régi napok álmiról
Míg nem a vén kakuk óra
Nagy mogorván közbe szól.
Akkor aztán elpihennek
És álmodnak szépeket,
Akkor aztán oly boldognak
Hisznek, látnak engemet.

Aludjatok, álmodjatok
Édes legyen álmotok;
Hiszem istent, hogy leszünk még
Mi is egykor boldogok.
Mert küzdök én, míg lelkem ép,
Míg e sziv meg nem szakad;
De majd akkor én is nyugszom
Valahol a föld alatt.

*

Közelg a tél, mulik az ősz
Elhullik a falevél,
Hervadt virág, sárguló lomb
Elmulásról – szól, regél.
Elmulásról, nyugalomról,
Súg a szellő szeliden,
Míg valahol, elfáradva
Elszenderül, elpihen…

Forrás: Veszprémi független hírlap 1. évf. 8. sz. Veszprém, 1881. nov 19. szombat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése