Azt sem tudom, hogy mi fáj ugy,
Hogy a szivem miért dobog;
Csak azt hiszem, csak azt tudom,
Hogy ma-holnap már meghalok.
Valamelyik temetőben,
Valahol egy falu szélen,
Ásnak majd egy nyirkos gödröt
S elfektetnek benne szépen.
Oly jó lesz ott elnyugodni
Messze innen, távol innen;
Nem szenvedni többé semmit,
Sem a testben, sem a szívben
Hol a lélek álmodása
Teremt majd egy szebb világot,
Minőt földi ember szeme
Ezideig még nem látott!
Ahol majd csak egy haza lesz,
A szabadság szent hazája,
Nem lesz király és nem császár,
Csak egy Isten szent jósága.
Olyan édes nyugalommal
Vágyom én e szép hazába,
Ahol nincsen emlékezés
S nincs a szivnek dobbanása!
Forrás: Veszprémi független hírlap 2. évf. 2. sz. Veszprém,
1881. jan. 15. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése