Ismeretlen szerző: Egy Petőfi-kaland

A marczali (somogymegyei) kaszinó nagytermében esett meg Petőfinek az a kalandja, melyet ő Kozma Sándor főügyésznek,még mikor együtt jártak a pápai kollégiumban, beszélt el.

Akkoriban, mikor még Petőfi ott járt – a 40-es évek elején lehetett -, a mostani kaszinóterem ivószoba volt. Petőfi gyalogszerrel utazott azon a vidéken, s betért éjjelre a korcsmába, hol az ivószoba egyik padját jelölte ki neki éji szállásul a korcsmáros. Petőfi beburkolózott köpenyébe, végigfeküdt a padon a jó lelkiismeretétől elringatva, csakhamar álomba merült.

Közel járhatott az idő éjfélhez, mikor Petőfi elfojtott, de mégis patetikus dödögést hallva fölébredt. Lehúzza köpenyét fejéről s a pislogó mécses sápadt világánál hat vagy hét excentrikus alakot pillant meg. Sovány, borotvált arcok, vállverő bozontos fürtök, kockás pantallók, piszkos szarvasbőrnadrágok, félretiport sarkú sarkantyús lovagcsizmák, római tógák, fehér cilinderek, piros frakkok, viharlátta esernyők, ólompapírral bevont kardok kavarogtak álmos szeme előtt. A furcsa had ott állt a szoba közepén s patetikus handabandával rázta egyik a másik jobbját, mialatt balkezüket erősen löködték az ég felé.

Azután deklamáltak elfojtott hangon össze-vissza:

 - Nun also Brüder um drei Uhr!

- Wohlan ihr Kameraden um drei Uhr!

- Allons enfants, um drei Uhr!

- Durch diese hohle Gasse, - um drei Uhr!

- Treu bis zum Tode…

Petőfi bizonyosan hangosan elnevette volna magát, ha nem lett volna halálosan fáradt és álmos, így azonban az utolsó szavaknál újból mély álomba merült.

Alig aludt egy-két verset, újból halk zsivajra ébredt fel. Ismét ott látta az excentrikus truppot, de most már egy igen vékony és egy igen vastag, erősen felsálazott hölgyalakkal bővítve.

Most a trupp egyik tagja óvatosan fölnyitá az egyik ablakot, fölmászott a párkányra, - egy halk dobbanás, és künn volt az utcán. Utána kiugrott egy második, azután künn- és bennlevők közös erővel kiemelték a két hölgyalakot. Még néhány dobbanás – és Petőfi egyedül volt a szobában. Az álom ismét lezárta pilláit s most már háborítlanul aludt reggelig.

Reggel szörnyű lármára ébred föl. Korcsmáros, pincér, csaposlegény, háziszolga össze-vissza kiabálva nyargaltak a folyosón, s törtettek be az ivóba.

- Jaj, átkozott kinctlérjei, 60 pengőmmel tartoznak!

Forrás: Veszprémi független hírlap 1. évf. 7. sz. Veszprém, 1881. nov 12. szombat