(Käthe Kollwitz rajza)Rabok szeme is vörösbe lobban,
Koldusszegények, lázadnának.
Gőgös-keményen szembeállnak,
Ily düh dúl téli ordasokban.
Mintha torkon ragadná, nyomban
Zsarnokuk lendülő két kéz,
Hangjuk recsegő véres szélvész,
Ártatlan lázad így a pokolban.
Meglakolna a nyegle úr,
Öklük, a véres és kimarjult
Már-már fölpüffedt arcába sújt,
És azután mégis csak lehull.
Mögöttük ezer rongyos gyermek,
Szoptató asszony, beteg mátka,
Remegő öreg sírja: hátha,
Ő az erősebb. Jaj, ne verd meg.
Lázas ágyakban, véres ingbe,
Így is de drága még az élet.
Ember, neked még muszáj élned,
Tüzes kereszten, felfeszítve.
(Forrás: Kalangya, IV. évfolyam 1935. 5. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése