(Mindazoknak, akik engem szerettek, szeretnek, vagy szeretni fognak)
Vágyaim tűzpiros párnáját: az ajkad
sokszor kívántam véresre tépni…
de nem tudtam soha, bár akartam
a szerelem tiszta útjára lépni.
Tegnap még szőke leány ajka
nyílott előttem csókos csodára…
de egy őszi estén elémvillant
a fekete nő hófehér válla.
Szerettem volna csak egyet szeretni,
Téged ki lázban hullottál elém…
de a csalfa álmokkal telt élet
mindég új asszonyt sodort felém.
S én űzötten, lihegőn kértem,
hogy mindenki szeretve legyen az enyém,
kit az élet bohó éjszakákon
vidáman, pompázón dobott elém.
Szerettem volna csak egyet szeretni…
feketét vagy szőkét, ki csókolni szeret,
de vérem, e lüktető, furcsa életelem
kacagva játssza csatáit velem.
(Forrás: Kalangya, IV. évfolyam 1935. 5. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése