Nem maradt semmi! Társaim,
A szeszély mindent elsodort,
Elálmosodtak álmaink is,
Nem érdekel, mi lesz, mi volt,
Nem ígér bíbor boldog békét,
Távoli tűz és égi lány,
A múlt szegényes, szürke térkép
Múlunk, öregszünk szép simán.
Nedvesen fénylő szeműnk bezárjuk,
Könnyprizmáján tekintünk vissza,
S dünnyögjük: bús, borostás arcunk
A könnyek gyöngyét majd felissza.
Vén lámpásunk oltsuk el csendben,
Kezünk a sötétben majd talál
Sovány, jéghideg kezet
Ezt nyújtja a halál.
Elül a rívás, csönd borít be,
És így maradunk örökkorig,
Ajkaink közül megsárgultan
Pár, laza, vén fog vicsorít.
(Forrás: Kalangya, IV. évfolyam 1935. 5. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése