
Habokkal a nyári éj csillagsugári
Fürdenek a Dunán,
Két szemközti eget rajzolva folyamán.
Parton az özönnek habjai zörögnek,
Meg-megrendül tükre -
Szeli a hullámot valami gyürükre:
Hátán a folyónak átsimul a csónak
S gyönge asszony lép ki - -
Mögötte a börtön; fölötte ki védi.
S mintha lélek járna tiszta gyolcs ruhába’
Rémletes vadonban,
Eltünik az erdők sürüjébe nyomban.
Bérczek közt az éjel csendes szellőjével
Legyezgeti nyomát -
S átöltözi a zajt mit a haraszton ád…
Erdő vadonábol feléje a távol
Rezget egy csillámot:
Bécs alatt, Ujhelyben, vérfokon csillámlott,
Alacsony vár, ódon; durva fapadlókon
Viraszt benn1 a fogoly…
Révedez nagy lelke a multban valahol.
Ifju emlékébe tükröződik képe
Őseinek, sorra…
S lázadó fájdalom árjába sodorja.
Elejébe állnak vérszerinti árnyak,
Fegyverben, szabadon;
Legutól nagyapja néz rá a – vérpadon!
Itt volt az is fogva, ugya e zugolyba’
Ugyanazon váddal;
Innen hurczolák ki együtt Frángepánnal…
S agyára tolúl a multak kínos súlya;
Lelke egész ország…
S mint tenger a hajót, hordja rajta sorsát.
S mintha szellemétül feszülne szögébül
Az oroszlán-ketrecz:
Hirtelen fölpattan závárján a retesz…
S gyönge asszony lép be… odafut ölébe…
’Ah szívem! Hitvesem!!’
Zeng rá a börtön… „Csendesen, csendesen!…
„Fuss, utad im készen; kalaúzod lészen
Legnagyobb szerelmed…
Kisérőd a lelkem; bucsúzz’, és ölelj meg!”
’És te?’ „Én maradok!” ’S a fogoly a rabot
Mentve, nem menekül?
S én hagyjalak itten? Én fussak egyedül?’
„S én hagyjam-e őket, két kis csecsemődet,
Fiaidat, zárva,
Hol mohos falak közt emészti a zárda?!
„Fuss, utad im nyitva; parton a ladikba’:
Szirmai és Vay…
Tul, szülő hazádnak kitárult karjai.” -
S unszoló szavával, ölelő karjával
Vonva vezeti ki…
Utánok a kaput a várnagy beteszi. -
Lombbal az éji szél sugdosódva beszél
Csendes Duna partján…
Ott összeborulnak, egymást karba’ tartván…
„Isten veled, férjem!” ’Légy te áldott értem!’
S tul bérczen – tul habon -
Börtönbe fut a nő - - Rákóczi szabadon.
Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 19. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. máj. 21.
Tóth Endre (1824-1885): Két fogoly
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése