Jánosi Gusztáv (1841-1911): Három leány (Uhland)

 
I.
Várból a völgy ölébe
Lenéz három leány,
Öltözve vasmezébe
Atyjok jő harczlován.
„Hozott az isten jó atyánk!
Mit hoztál gyermekidnek?
Mindnyájan jók valánk.”

„Sárga ruhás leányom,
Ma rád gondoltam én.
Legkedvesb a világon,
Neked a pompa, fény.
Aranyból e láncz, úgy vevém
A büszke, jó lovagtól
S halállal fizetém.”

Lánczát sietve a lány
Nyakára köti fel.
Megy a mezre aztán,
Ott a halottra lel.
„Fekszel mint tolvaj utfelen,
Pedig nemes lovag vagy
És az én kedvesem.”

S viszi az ur lakába
Ölébe fölvevén;
Leteszi a sirágyba
Apái nyughelyén.
A lánczot, mely nyakán ragyog,
Szorosan összevonta
S kedvesére rogyott.

II.
Várból a völgy ölébe,
Lenéz két szép leány,
Öltözve vas mezébe,
Atyjok jő harczlován.
„Hozott az isten jó atyánk!
Mit hoztál gyermekidnek?
Mindketten jók valánk.”

„Lányom a zöld ruhában,
Rád gondolt ma atyád.
Neked erdők árnyában
Kedvet vadászat ád:
E gerelyt arany kötelén
A zord vadásztól vettem
S halállal fizetém.”

És véve kelevészét
A lány, miként szokott,
Egyet az erdőn néz szét;
Halál! Jelszava ott.
Hű ebek közt, a hárs setét
Árnyában ott találja
Szendergő kedvesét.

„Eljött, a mint igérte,
a hársfához hived.”
A kelevészt szivébe
Taszítni úgy siet.
Két hű szív pihen hidegen.
Erdők madara zeng fenn,
Zöld lomb hull idelenn.

III.
Várból a völgy ölébe
Lenéz egy szép leány.
Öltözve vas mezébe
Jő atyja harczlován.
„Hozott az Isten, jó atyám!”
Mit hoztál gyermekednek?
Jó s csendes voltam én.”

„Fehér ruhás leányom,
Jól gondoltam ma rád;
Ragyogni te nem vágyol,
Örömed a virág.
E szép virágot úgy vevém
A vakmerő kertésztől
S halállal fizetém.”

„Nagy bűnt tett ellened tán
S megölted a miatt?
Kiápolandja eztán
szegény virágokat!”
„Legszebb virágát a pimasz
Éntőlem megtagadta:
Kedveséé lesz az.”

Tűzi a lány kebléhez
virágát s mén alá
A kertbe. Minden édes
Örömét ez adá.
A fehér liljomok mögül
Uj sirhant domborul föl:
Szomorún ott leül.

„Bár én is úgy tehetnék
Mint a két néne tett!
De oly lágy, olyan gyengéd -
S nem üt virág sebet.”
Beteghalványan nézi míg
A szép virág elhervad
S maga is letörik.

Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 21. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.