Torkos László (1839-1939): Este

LÁTOD az égnek búteli arczát?
Pirja hogy elhal, mily halovány! -
Bánat epeszti, mert a nap eltünt,
Vágyva tekint a kedves után.
Oh leányka hogy ha tőlem
Elfordítod arczodat,
Olyan halvány leszek én is
Az emésztő kín miatt.

HALLOD a szellő lassu nyögését?
Ugy zokog, úgy sir, oly szomorú.
Éjnek ölében látja a földet,
Hü szive vérzik,tépi a bú.
Oh leány, ha más ölében
Kellne látnom tégedet,
Szivrepesztő sóhajokkal
Ostromolnám az eget! -

ÉRZED a harmat permetezését?
Csillog a langy csepp kis kezeden,
Könnyez a felhő, mert a dal elhalt
Kék levegőben a zöld ligeten.
Oh leány, ha nem lehetne
Többé hangod hallanom,
Forró könyek kínos árja
Folyna végig arczomon.

ÉRTED a sürü, éji sötétet?
Fátyol az, a táj gyászba borult.
Mert a mosolygó, szende virágok
Hervatag arcza földre konyult.
Oh leány, ha a sir árnya
Elhervasztja arczaid,
Szellememre a sötét bú
Örök éjt és gyászt borít.

LÁTOD az égnek búteli arczát?
HALLOD a szellő lassu jaját? -
ÉRZED a könyek permetezését? -
ÉRTED  sürü éji homályt? -
Mind e bú, e jaj, e köny s gyász
Engem dúlna, kínzana:
Ha nélküled kellne élnem
Égnek bájos angyala! -

Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 25. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.