Balogh Zoltán (1833-1878): Szellemvilág

 
Hogy ha a nő lágyan
Ölel végórádban,
S elhagyatott lesz az anya
Gyermekeid egy vigasza:
Eljövünk mi túlvilági szárnyon;
Szellemeknek nincsen tér, idő -
Oldalunknál enyhülést találjon
A hitvesztett s a jámbor hívő;
Égbe viszünk túl a felhőn.
Lengedező esti szellőn:
Virasztani annál -
A kit idehagytál!

Ámde ha csatákban
Porba omolsz bátran,
És az ige szent, a miért
Hősi karod onta ki vért:
Eljövünk mi tulvilági szárnyon;
Szellemeknek nincsen tér, idő -
Oldalunknál enyhülést találjon
A bátor, ki sujtva is dicső;
Elragadunk hol viharok
Harcza az éjben kavarog:
Hogy, ki híven haltál,
Álmodj’ csatazajnál!

Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 24. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.