Mennek, mennek. Szép őszi este.
Elszáll a hangjuk messze-messze:
Mária segits!
Fátylas köd dagad a völgyekben –
s az erdők közt szorongva lebben:
Mária segits!
Itt-ott már álmodnak a falvak;
Fáradt sereg dalolva ballag:
Mária segits!
Valahol alig adnak hangot
táncos, kis, falusi harangok,
Mária, segits!
Hagyom, hogy megifjítsa lelkem,
mely vén lett a vérben s a szennyben,
Mária segits!
Mennek, mennek. Szép őszi este.
Elszáll a hangjuk messze-messze:
Mária segits!
Állok a csendben órákon át
s hallom mindig az ének-imát:
Mária segits!
Lelkemben mennek s énekelnek,
vándorai a végtelennek.
Mária segits!
Ó, koraősz, Mária, ének, -
mintha már engem temetnének.
Mária segits!
Ó, búcsúsok, béke és bánat, -
mintha már engem siratnának,
Mária segits!
Mennek, mennek. Szép őszi este.
Elszáll a hangjuk messze-messze:
Mária segits!
Forrás: Tiszatáj I. évf.
6-7. szám 1947. aug.-szept.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése